(Original)A krónikusan kevés bérlő és vevő magasan tarthatja a lakhatási költségeket Vannak régi rossz dolgok is. Az általános albérletellenesség ilyen. Ez sokkal jobban növeli a bérleti díjakat, mint bármi más. A turizmusra fogni az albérletárakat elég nagy könnyelműség lenne. Mert ezzel azt mondanánk, hogy ha a lakásokat nem használják a turisták, azzal a lakbér kérdést el is intéztük. De az albérletpiac és a lakbérek kapcsolata ennél összetettebb. Az is könnyelmű kijelentés lenne, ha szerintünk elég egy hirtelen túlkínálat az albérletpiacon és azzal is megoldható a lakbérek kérdése. A piac nem ostoba. A normálistól eltérő túlkínálat nem tartható fenn hosszabb távon. Normális esetben egyébként mindig túlkínálatos az albérletpiac is, mint az eladó lakások piaca. A lakásokat nem négyzetméterre mérik még az albérletpiacon sem. A kereslet és a kínálat a lakáspiacon különböző módon gondolkodó embereket jelent. Mást akar a kereslet, mint amit a kínálat általában nyújtani tud. Így mindig van keresletét nem találó kínálat, ahogy állandó jelenség a kínálatát nem találó kereslet. Ez nem csak az árakon múlik. Nagyon nem. Például azon is, hogy keveset költözünk. Vagy azon, hogy kevés ideig bérlünk az életünk során. A mobilitás hiánya a lakáspiacon azt jelenti, hogy passzívak vagyunk, nem bérlünk, nem vásárolunk, nem adunk el, nem építünk, nem csinálunk semmit. A lakáspiac egészséges körforgásához a nem csinálunk semmit a legrosszabb, a legkárosabb.